A pontos információk, a megbánás és a diskurzus hiánya ... már megingatták legalább egy lengyel és egy magyar miniszterelnök pozícióját" - írta a 2004-ben Pulitzer-díjat kapott A Gulág története című művében Anna Applebaum. Ezekkel a mottóként kiemelt szavakkal indította előadását tegnap a XX. Század Intézetben Petruska Sustrová cseh író, fordító, aki 1968 után két évig volt börtönben Csehszlovákiában, majd a Charta 77 aláírójaként, szóvivőjeként készítette elő a „bársonyos forradalmat". Előadásában azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek Cseh-, Lengyelországban és Szlovákiában az egykori titkosszolgálati iratok kezelésével, nyilvánosságra hozatalával függnek ösz-sze, illetve azokkal a Nemzeti Emlékezet Intézete elnevezésű intézményekkel, amelyeket a lengyelek és a szlovákok már létrehoztak, s hamarosan a csehek is megalapítanak, hogy a következő generációk számára is nagy hatékonysággal adhassák tovább az ismereteket a diktatórikus rendszerekről.
A kommunista évtizedekből származó dokumentumok más csoportjáról tartott előadást Jiri Gruntorád publicista, könyvtáros, aki tiltott írások terjesztéséért töltött négy évet börtönben. Hozzá hasonló tevékenységet sok ezren végeztek az 1968-as forradalom leverése után, hiszen négyszáz írót tiltottak el a publikálástól, sok száz kéziratos könyv, folyóirat, fordítás született, terjedt szamizdat formájában Csehszlovákiában. A tiltott könyvek többsége nem veszett el, ezekből jött létre 1990 októberében a Libri prohibiti könyvtár, amelyben több mint tízezer könyvet, 300 folyóiratot őriznek, nemcsak Csehországban de külföldön, emigrációban született műveket is. Ez az egyedülálló intézmény - fogalmazott az előadó - hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa, amely a fasizmus bűneit már nagymértékben feltárta, a kommunista rezsimekkel szemben azonban gyakran nagyon is elnéző, megismerje, milyen is volt valójában a totalitárius rendszer Csehországban, Kelet-Európában.